Bár ne lenne szükség a részvétnyilvánításodra…
Hosszabban fogok írni, mert a nagy képet ismerni kell, hogy érthető legyen mire és miért vagyok pipa.
2007 körül Scharm fórumtárs kikönyörögte Béla bá'-tól, hogy adja el neki a Micromax utolsó (második vagy ötödik) prototípusát. (Egyébként tudtommal ez az egyetlen fegyver a kivétel, amit nem adott el.
)
Valaki - ismét Scharm? - kikönyörögte Béla bá'-tól, hogy kis sorozatban készüljön 120 db.
Érdekesség: ha jól emlékszem, a Gravitás 2000 Kft. gyártotta CNC megmunkálóközpontokon. Onnan tudom, hogy az egyetem gépműhelyében gyakorlaton észrevettem egy Micromax dobot a gyakorlatvezető tanár nyitott szerszámosfiókjában. Kérdésemre azt válaszolta, hogy ezt bizony ő CNC-zte az előző munkahelyén, kedves emlék.
A marketing úgy szólt, hogy ez a Keserű Művek legjobb, prémium minőségű fegyvere, 120 db és soha többé*, önvédelemre csak profiknak ajánlott, de az értékét megőrzi, szóval bárki vegye-vigye. (Ha archiválva lenne a régi kék, most előtúrnám a hozzászólásokat.)
2008 májusáig sikerült ellenállnom az ovis birtoklásvágynak. Ritka buktáim egyike. Üzenem a fórumtársnak: a
Micromax videója még mindig kiparáználkodott jó.
Szóval megtörtént az eddigi legirracionálisabb fegyvervásárlásom: mert ami önvédelemre való, azzal (száraz)gyakorolni kell, ami exkluzív és az értékét megőrzi, azt pedig a széltől is óvni. Amit pedig nem vagyok hajlandó eladni, mert pótolhatatlan, az nem befektetés. - Jobban jártam volna 2 db 1/10 unciás Wiener Philharmonikerrel.
* Becsapva éreztem magam, amikor pár év múlva (2012?) láttam a Micromax újabb generációjának hirdetését a Kaliber magazinban.
Az volt szokásom, hogy újévkor fegyverolajjal áttöröltem a Micromaxom, és akkor egy évig megnyugodott a lelkem, hogy nem fog rozsda csámcsogni az acél részein. Pár éve, már 50 vagy 100 db MFS riasztó** és kb. 5-5 CS és PV töltény - emlékeim szerint csuklásmentes - ellövése után vettem észre, hogy egyik töltényűrnél megszűnt a dobforgatás. Nyilván ha csak az egyik töltényűrnél jelentkezik ilyen hiba, az nem a dobforgató kar, hanem a dobforgató koszorú hibája. Valóban kinagyítózható az anyag kenődése a dobforgató koszorún. Fényképem nincs, mert ehhez már jó fotós kell.
** Ha megmondjátok az akkori árát, megmondom mennyi fogyott.
Intermezzo.
"A kopásnak, igénybevételnek kitett és mozgó alkatrészek anyaga azonban acél. Így a tűzfal, a dobforgató koszorú, és a komplett elsütőszerkezet anyaga acél - ez utóbbi kémiai felületkezeléssel. Maga az ütőszeg nem a kakas része, hanem a tűzfalba rugóztatva beépített. Fontos még, hogy az elsütőszerkezet tengelyei is a tokon átmenő acél csapok. Ezek felülete az amúgy felületkezelés nélküli alu tokba gyönyörűen illeszkedik, csakúgy, mint a tokfedél." -
Keserű Micromax - kicsiben nagy
Akkor most mindenki megtanulta - én az egyetemen és a saját káromon -, amit már sokszor elmondtam: acél és acél között hatalmas különbségek vannak, egyáltalán nem mindegy melyik - a felhasználó és a kereskedő által nem ismert - anyagminőség kerül alkalmazásra. (Ezenkívül lehet még játszani a hőkezeléssel: mert végeredményben nem az anyagminőség, hanem az anyagminőség valós tulajdonságai számítanak.)
Három hete végre eljutottam az óbuddhai (©Pithecus) Gyöngysor utcába, hogy a gyár szervizében megmutassam gondom-bajom.
Vérmes reményeim nem voltak. Egyszerűen valószínűtlen, hogy egy másfél évtizede kis sorozatban gyártott fegyverhez akadjon-hányódjon a gyárban tartalékalkatrész. Már az is csoda, ha egyáltalán készült.
De az egyéb megoldásokkal ők jobban állnak: a műszaki dokumentáció és a know-how náluk van, vannak alvállalkozóik és kontaktjaik, meg hé, ez mégis csak egy fegyvergyár! Gyártanak egy új mütyürt, vagy lézerhegesztéssel tesznek anyagot a dobforgató koszorúra és lemunkálják. - Kifizetem, nem téma: jótállási időn túl hibásodott meg, és gépiparban dolgozva tudom, hogy ez mennyi nyűg. Olcsó nem lesz, de legalább működni fog. Utána még nézni is tilos lesz.
Közölték velem, hogy tartalékalkatrész pont úgy nincs, ahogy erre számítottam. Megjavítani pedig nem tudják. - Erre már kevésbá számítottam, hogy nincs valami jópofa ötlet.
Egy zen buddhista szerzetes nyugalmával és szolid mosolyával fogadtam az élet ilyen
keserű tréfáját. Az ezután elszólás útján kapott információk viszont alaposan megbillentettek, még ha tökéletesen sikerült is álcáznom.
"Lágyacélból van [a dobforgató koszorú], úgy van beragasztva a dobba…"
WTF?!
Két ilyen kis méretű és kis felületen terhelt alkatrészt képesek voltak lágyacélból csinálni?! (A dobforgató kar a másik. Egyébként így már értem, miért hagyott diszkrét krátert az ütőszeg a kakason.)
Lágyacél?! Ki volt az az észkombájn, aki ezt kitalálta?!
Az edzhetetlen S235 szerkezeti acél is többet bír, amiből a kerítést hegesztik! Nemhogy a 42CrMo4, amit errefelé használni illik, ha "szénacél" egy fegyveralkatrész.
Ennyire dilettáns volt a mérnök? (Remélem éppen nem dolgozott ott, akinek a saját szájából hallottam, hogy összegezve tíz vagy tizenplusz évig ott dolgozott.)
Ennyire spórolni kellett? (Arányaiban az anyagköltség a legkisebb költség egy gépipari termék esetén.)
Akkor másfél évtizede gyártottak fegyvereket, de még a prémium és az exkluzív termékük anyagminőségének kiválasztásában sem voltak képesek elérni nemhogy a Weihrauch és az Alfa, hanem még a Röhm színvonalát sem. Megkockáztatom, hogy még a török gáz-riasztók elsütőszerkezetének az acél elemei is valami tisztességesebb acélból vannak. (De erre már nem kötnék nagy tétben fogadást.)
"…ezt arra tervezték, hogy szükség esetén párat lőnek vele. Játszani nem lehet vele, nem bírja."
Mi van?!
Álljunk meg! 2007-2008-ban nem ez volt a duma. Hanem örök élet, plusz húsz év.
Ad 1. Alapból (száraz)gyakorolni kell egy önvédelmi fegyverrel. Egy single action revolverrel pedig még többet kell, pláne ha ilyen kis méretű. (Állítólag van a fórumtársak között olyan, aki már éles helyzetben megtapasztalta ezt.)
Ad 2. Ha a gyártónak nem volt világos, hogy ez elsősorban egy ékszerfegyver, amit a babusgató kezek majd igencsak igénybe vesznek, akkor a Holdon él. Vagy minimum nem tisztességes eltitkolni, hogy erre nem való: "Álljatok ellen a csábításnak, fékezzétek magatokat! Csak vitrinbe dísznek!"
→ Ezek józan ésszel belátható igénybevételek, aminek megfelelően kell tervezni.
Szóval…
Köszönöm, hogy untathattalak!