Fortitu írta: ↑2020.12.23. 21:04
Nagyon szépen megfogalmaztad!
Köszönöm, igazán megtisztelsz.
+5. Idén nem játszik, de jelentős szezonális stresszforrás: közlekedés (autóval).
Ugye megvan a vicc: apuka megbetegszik, anyuka viszi-hozza a gyereket oviba. Este a kölök odaül az apja ágya szélére: "Képzeld apu! Ma anya vitt oviba, és az úton nem találkoztunk egyetlen seggfejjel, hülye picsával, és baromarcúval sem!"
Van egy bizonyos személyiség, aki állandóan azon pörög, a többi ember hogyan vezet. (Számomra kérdés, hogyan tud így a vezetésre figyelni.)
Az elmúlt öt évben nem vezettem ötszáz kilométert sem. Nekem pont az ellenkezője a hozzáállásom: tudom, hogy bénázok, nem vezetek tökéletesen, és ezt nem is várom el mástól. Ha időben és károkozás nélkül eljut A pontból B pontba, akkor az én mércém szerint elég jól vezet. Aki gyorsan hajt, annak pedig biztos hasmenése van. Vagy állásinterjúra megy, és késésben van. (Én is mentem már Keszthelyről Szegedre állásinterjúra reggel nyolcra: kellett a meló nagyon.) Vagy randevúja lesz. Vagy a nagymamáját még utoljára élve látni akarja a halálos ágyán. (Ezt is kipipálhatom: Pestről mentem Győrbe az öcsémért, onnan pedig a nagykanizsai kórházba.)
Karácsonykor és húsvétkor az is volán mögé ül, aki egész évben nem vezet. - És akár rögtön több száz kilométeres távot teljesít!
Az ittas sofőrökről nem is beszélve: nekem is van olyan ismerősöm, aki ráutaló magatartást tett - értsd: a pár alkalommal elvett jogosítvány és összetört kocsi nem elég drága neki -, hogy csak tarkólövéssel tartható vissza az ittas vezetéstől. Történelemtanár, már írt helytörténeti könyvet is a szülőfalujáról…
Na, szóval van ez a személyiség. El lehet képzelni, neki micsoda pokol, amikor karácsonykor és húsvétkor száz kilométereket kell vezetni. (= El kell viselnie a még több sofőrt.)
…és nem lehet éjjel, a néptelen úton menni: mert van ez a becsípődés, hogy a gyereknek nyolckor ágyban kell lennie. (Mert különben mi lesz?)
A többiek számára is van pár próbatétel. Például…
Útközben a gyerek nyűgös: nem tud olvasni, nem érdekli ami a rádióban hallható, talán még a zenét is utálja, nem tudja még lekötni önmagát a gondolataival. A gyerek számára ez maga a pokol. Aminek hangot is ad, és innen fogva a szülőknek is az lesz. ("Ott vagyunk már?")
Plusz karácsonykor szezonális még: sár, hó - ez mondjuk egyre inkább egzotikum erre -, jég, havaseső.
Szinte az egész rokonságom a szülővárosomban található. Nagymamám-nagypapám a szomszéd lakásban élt. Másik nagyim biciklivel tíz perce, egyetlen szem nagynénim és keresztapám, unokatestvérem tizenöt percre. A jelenség, hogy a nagyszüleimhez, unokatestvéremhez száz kilométereket kelljen utazni, nem hogy ismeretlen nekem, hanem egyenesen négy különböző lakásban nőttem fel. Nem tudok elég hálás lenni a sorsnak. Az élet egyik apró öröme.
